Csö

CSÖ – “A Khandrok zengő nevetése”

Kalzang ma

A tibeti csö (gcod) szó azt jelenti, hogy vágni, jelen esetben átvágni az egót. Az “Khandrok zengő nevetése” című csö gyakorlat, a 19. századi kiváló mester, Sardza Tasi Gyalcen Rinpocse tanítása, ami segít elengedni az én képzetéhez való ragaszkodást és a félelmeket. A Négy Nagylelkűség Gyakorlat közül az egyik, amit esténként szoktunk végezni.

“A bön hagyományban minden gyakorlat, függetlenül attól, hogy a szútra, a tantra vagy a dzogcsen rendszeréhez tartozik-e, a megszabadulás ösvényére vezeti a gyakorlót. Jóllehet a csö egy speciális módja ennek, sajátos jellemvonásokkal. Habár a csö jelen van mind a tibeti bön, mind a buddhista iskolákban, a gyakorlat alapja a két hagyományban igen eltérő. A buddhista hagyományban azt mondják, hogy a csö gyakorlat eredetileg a Pradzsnyápáramitán alapszik, míg a tibeti bönben a tantrában gyökerezik. Habár mindkét hagyományban a csö előadási módja inkább egyezik a tantrával, mint a szútrával, és mindkét hagyomány úgy ismeri, mint egy nagyon hatásos és erőteljes gyakorlatot, ami elhozza a gyakorlónak a mély nagylelkűség megtapasztalását, valamint az önmegragadástól való megszabadulást, ami a szamszára gyökere. Tehát ez egy igen hatásos eszköz az egyén gyakorlatának fejlesztésére, s mint olyan a bön hagyomány Négy Nagylelkűség Gyakorlatának az egyikét alkotja, amit napi rendszerességgel végzünk.”

/Yongdzin Lopön Tenzin Namdak Rinpocse előszava Alejandro Chaoul: Chöd Practice in the Bön Tradition c. könyvéből/