Tönpa Senrab Miwo

Tönpa Senrab Miwo

A Jungdrung Bön hagyomány alapítója, Tönpa Senrab (sTon pa gShen rab) 18000 évvel ezelőtt született Olmo Lungringben (’Ol mo Lung ring) a Mu Sen (dMu gshen) család hercegeként. Apja Mugyal Gyalbön Thökar (dMu rgyal rGyal bon Thod dkar), anyja Gyalzse Ma (rGyal bzhad ma) volt.[1] Az emberi létbirodalomba való leszületése előtt, Szelwanak (gSal ba) hívták, és másik két testvérével Dakpaval (Dag pa) és Sepaval (Shes pa), a Szipa Jeszang (Srid pa Ye sangs) mennyekben tanulta a bön tanait, Szangpo Bumtritól (Sangs po ’Bum khri). Szangpo Bumtri a teremtő, egyike a bön négy fő derseg buddhájának (bder gshegs).[2]

A három testvér miután befejezte a tanulmányait meglátogatták Senlha Ökart (gShen lha ’Od dkar), és megkérdezték, hogy mit tehetnének az érző lényekért. Mire ő azt tanácsolta, hogy vezessék az embereket három egymást követő világkorszakban. Dakpa, a legidősebb testvér volt az előző világkorszak Buddhája, Szelwa, aki Senrab Miwoként (gShen rab Mi wo) született meg, a jelen világkorszaké, és Sepa, a legfiatalabb lesz az elkövetkezendőé. Senlha Ökar megígérte, hogy felügyeli Tönpa Senrabot és Szangpo Bumtri pedig segít megtartani a világ rendjét.[3]

Olmo Lungring

Olmo Lungring Tagzig (gTag gzig) földjén található, amit sok kutató a perzsiai területekkel azonosít. A bönpok szerint ez egyszerre egy létező hely, ami valahol nyugaton van – bár sokan a Kailash hegytől nyugatra lévő területekkel is azonosítják -, ugyanakkor viszont elpusztíthatatlan is: amikor a tűz majd elemészti a világot, felemelkedik és egyesül a Szipa Jeszang mennyel.[4] Manapság már sokan azonosítják a buddhista Sambala földjével is.

Tehát ide született Tönpa Senrab, a férfi fa egér évének első hó 15. napján, kora hajnalban.[5] Már tíz évesen elkezdett tanítani, tizenkét évesen pedig többfelé emanálódott, és tanította a bön tanokat különféle országokban.[6] Majd megnősült, és nyolc fia és két lánya született.

Volt egy riválisa, a démon, Khjabpa Langring (Khyab pa Lang ring), aki egyszer elrabolta az egyik lányát, és az két gyermeket szült neki. Tönpa Senrab visszaszerezte a lányát és unokáit, de Khjabpa erre ellopta hét lovát. Ő utána ment és útközben tanításokat adott Zahorban (Za hor), Kashmirban, Gilgitben és Zsang zsungban (Zhang zhung). Ekkor tette az egyetlen látogatását Tibetbe, Kongpoba (Kong po), ahol Khjabpa élt. Úgy látta, hogy a tibetiek nem állnak készen a magasabb tanítások befogadására, ezért csak alacsonyabb járműveket tanított nekik, mint az istenekhez való imát, az ártó démonok elűzését, illetve a véráldozat helyettesítését árpalisztből készített formákkal. Késöbb legyőzte Khjabpat, aki ezért a tanítványául szegődött, bár mindez csak színlelés volt részéről, és bosszúból felgyújtotta Tönpa Senrab könyveit, és elszökött.

Tönpa Senrab (Helmut-Hoffmann könyvéből)

Tönpa Senrab harmincegy évesen szerzetesnek állt, felvette a Tricug Gyalwa (Khri gtsug rGyal ba) nevet és elvonult meditálni. Mikor Khjabpa meglátogatta és látta az erőfeszítéseit, akkor beismerte vétkeit, és az elvonulásából Tönpa Senrab, Khjabpaval, mint vezető tanítványával tért vissza. Élete hátralevő részét visszavonultan élte és 82 sen (gshen) évesen a Kilencfokú Szvasztika hegyen (g.Yung drung dgu brtsegs) a víz nyúl évének első téli hónapjában a nirvánába távozott.

Halála után, fia Mucso Demdrug (Mu cho lDem drug) terjesztette tovább a tanait. Rengeteg tanítványa volt különböző országokból, akik lefordították a tanításokat a saját nyelvükre. A hat legismertebb közülük: Trithog Parca (Khri thog sPar tsa) Zsang zsungból, Muca Trahe (dMu tsa Tra he) Tagzigból, Huli Parja (Hu li sPar ya) (vagy Hu lu sPa legs) Szumpaból (Sum pa) (Zsang zsungtól keletre terül el), Lhadag Ngagdrol (Lha bdag sNgags grol) Indiából, Legtang Mangpo (Legs tang rmang po) Kínából és Szerthog Csedzsam (gSer thog lCe ’byams) Tromsenből (Khrom gshen) (Mongólia).[7]

/Írta: Csáki-Bertók Sára/

[1] Karmay 2005 [1972]: xviii-xix.

[2] A négy fő Buddha (bder gshegs gtso bzhi) az anya (yum), az istenség (lha), a teremtő (srid pa) és a tanító (ston pa), jelen világkorszakban őket Sa trig Er sangs-nak, gShen lha ’Od dkar-nak, Sangs po ’Bum khri-nak és gShen rab Mi bo-nak nevezik. Kvaerne 1995: 24.; Karmay 2009 [1997]: 132-133.

[3] Kvaerne 2010.: 11.; Karmay 2009 [1997]: 108-109.; Karmay 2005 [1972]: xviii-xix.

[4] Karmay 2009 [1997]: 105.

[5] Tandar – Guard 1995: 1.

[6] Karmay 2005 [1972]: xix.

[7] Tandar – Guard 1995: 1-35.; Karmay 2009 [1997]: 104-110.; Karmay 2005 [1972]: xvii-xx.; Kvaerne 2010: 11-12.; Reynolds 2006 [2005]: 6-7.

Bibliográfia

Kvaerne, Per 2010. „The bon Religion – An Introduction”. In: A Collection of Studies on the Tibetan Bon Tradition (p.6-20) [Online]  http://www.holybooks.com/studies-tibetan-bon-tradition/   [Megtekintve: 2015. 02.13]

Reynolds, John Myrdhin 2006 [2005]. The Oral Tradition from Zhang-Zhung. Kathmandu: Vajra Publications

Samten G. Karmay 2005 [1972]. The Treasury of Goos Sayings. Delhi: Mortial Banarsidass

Samten G. Karmay 2009 [1997]. „A General Introduction to the History and Doctrines of Bon” 1975, Tokyo. In: Samten G. Karmay. The Arrow and the Spindle, Studies in History, Myths, Rituals and Beliefs in Tibet. Kathmandu: Mandala Book Print

Sangye Tandar (trs.) – Guard, Richard (edt.) 1995. The Twelw Deeds, A Brief Life Story of Tonpa Shenrab, the founder of the Bon Religion. New Delhi: Libary of Tibatan Works & Archives