Története

AZ ALAPÍTÓ, BUDDHA TÖNPA SENRAB

A Jungdrung Bön hagyomány alapítója, Tönpa Senrab (sTon pa gShen rab) 18000 évvel ezelőtt született Olmo Lungringben (’Ol mo Lung ring) a Mu Sen (dMu gshen) család hercegeként… tovább

A BÖN ELTERJEDÉSE ZSANG ZSUNGBAN ÉS TIBETBEN

Zsang zsung

Ligmincsa pecsétje

Az első bön szentiratok zsang zsungi nyelvről lettek lefordítva tibetire. A munkák, amik a bönpo kánonban találhatóak – ahogyan azokat ma ismerjük – tibeti nyelven íródtak, de számos közülük, leginkább a legrégebbi szövegek, megőrizték zsangzsungi címeiket és néha még teljes szakaszokat is zsang zsungi nyelven.

A 8. századig Zsang zsung különálló királyságként létezett, ami magába foglalta Ü-t (dBus) és Cang-ot (gTsang), Tibet középső tartományainak nyugati területeit, ami álltalánoságban Nyugat-Tibetként ismert. Zsang zsung hatalmas területre terjedt ki, a nyugati Gilgittől a keleti Namco-tóig (gNam mtscho), az északi Khotantól a déli Musztángig. A fővárost Khjunglung Ngülkhar-nak (Khyung lung dngul mkhar) a Garuda Völgy Ezüst Kastélyának nevezték, aminek romjai a Szutledzs-völgy felső részén fekszenek, a Kailash-hegyen. Az ott élő emberek egy olyan nyelvet beszélnek, ami a sino-tibeti nyelvcsalád, tibeto-burman ágába tartozik.

Az ország egy királyi dinasztia uralma alatt állt, aminek az i.e. 9. században vége szakadt, amikor is az utolsó királyát, Ligmincsát (Lig min skya), meggyilkoták a tibeti király parancsára és Zsang zsungot katonailag hozzácsatolták Tibethez. Mivel Zsang zsung fokozatosan eltibetizálódott, nyelve, kultúrája és számos hagyománya integrálódott a tibeti kultúra általános formájába. A nagy kultúrális központokhoz való földrajzi közelség révén, mint amilyen Gilgit és Khotan, nagyon sok vallási elképzelés és gondolat Zsang zsungon keresztül ére el Tibetbe.

Az üldözések

A bön, hosszú története során kétszer esett áldozatul üldöztetésnek Tibetben. Az első, az i.e. 7. században, Drigum Cenpo (Gri gum btsan po) király uralma alatt történt. Mindent eltöröltek, kivéve az „Okozati Bön”-t (rgyu’i bon: a Bön Kilenc Útjából, az első négy) és a legtöbb gyakorlót száműzték. Habár rengeteg szöveget el tudtak rejteni termaként (gter ma, kincs), ezeket csak később fedezték fel újra a tertönök (gter ston, kicsek feltárói).

Drenpa Namkha

Mivel később növekedett az érdeklődés a buddhizmus iránt, és az államvallássá vált, illetve a Szamje (bSam yas) kolostor i.sz. 7. századi megalapítása révén, a bön állatlánosan háttérbe szorult és komolyan megpróbálták felszámolni azt. Ez volt a bön második üldöztetése, Triszong Decen király uralma alatt. Azonban, a nemes, de kiváltképp a hétköznapi emberek, akik bön hívei voltak és akik generációk óta követték a bön tanításokat, megőrizték vallásos meggyőződésüket, és a bön túlélte. Azonban, a fent említett módon, ezen időszak alatt a bön papokat száműzték, akik arra kényszerültek, hogy elmeneküljenek Közép-Tibetbeből. Ám előtte elrejtették szentirataikat, amiket féltettek a pusztulástól és amiket meg akartak őrizni az eljövendő generációknak.

Egyike a legelső bönpoknak Drenpa Namkha (Dran pa Nam mkha’) volt, aki fontos szerepet játszott a bön második üldöztetése alatt. Ő vezette a bönpokat a buddhisták elleni megmérettetésen, amit a király szervezett, hogy megtudja melyik félnek nagyobb a csodatevő képessége.

A bönpok elvesztették a versenyt és szétoszlottak az életüket féltve, vagy megtértek buddhistának. Drenpa Namka látszólag magához ölelte a buddhista vallást, attól való félelmében, hogy megölik, valójában azért tette, hogy titokban megőrizhesse a bönpo tanításokat, ezáltal megmentve a bönt a teljes pusztulástól.

A bön újraéledése

A 8. századtól a 11. századig a bön gyakorlása titokban történt. Az i.sz. 1017-es év jelöli a bön újraéledését, ami Sencsen Luga (gShen chen kLu dga’, 996-1035) felfedezésével kezdődött, amikor is feltárt számos elrejtett szövegett. A felfedezésével a bön újra egy teljesen struktúrált vallásként jelent meg. Sencsen Luga a Sen klánba született, akik Kongca Wangden (Kong tsha dBang ldan), Tönpa Senrab egyik fiának utódai. Ennek a fontos családnak a leszármazottai a mai napig Tibetben élnek.

Tulku Sencsen Luga

Sencsen Lugát sokan követték. Három tanítványát megbízta a feladattal, hogy folytassanak három különböző tradíciót. Az elsőt, Drucsen Namkha Jungdrungot (Bru csen nam mkha’ g.yung drung) a Dru klánból, akik Druzsából (’Bru zha, értsd: Gilit) emigráltak Tibetbe, kozmológiai és metfizikai (mdzod phug és gab pa) tanulmányokkal bízta meg. Végül Drucsen Namkha Jungdrung tanítványai közül egy, Drudzse Jungrung Lama (Bru rje g.Yung drung bla ma) megalapította a Jeru Wenszakha kolostort (gYas ru dBen sa kha) Cang (Tsang) tartományban 1072-ben.
A második tanítványát, Zsuje Legpot (Zhu yas legs po), a dzogcsen tanítások és gyakorlatok megörzésével bízta meg. Ő alapította a Tyikhar Rizsing kolostort (sKyid mkhar ri zhing). A Zsu család leszármazottai ma Indiában élnek. A harmadik tanítványa, Patön Palcsog (sPa ston dpal mchog), volt felelős a tantrikus tanítások fenntartásáért. A Pa család is létezik a mai napig.

A kor egy másik fontos mestere Meu Khepa Cultrim Palcsen (rMe’u mkhas pa Tsul khrims dpal chen) a Meu klánból, aki megalapította a Zangri (sNye mo bZang ri) kolostort, ami szintén egy fontos helyszínévé vált a filozófiai tanulmányoknak. Így, ebben a periódusban a bönpok négy jelentős kolostort és tanulmányi központot alapítottak, és mindet Cang (Tsang) tartományban.

A Menri kolostor

Nyame Serab Gyalcen

1405-ben a nagy bönpo tanító, Nyame Serab Gyalcen (mNyan-med Shes-rab rGyal-mtshan, 1356-1415), megalapította a Menri (sMan ri) kolostort közel Jeru Wensakhához, ami egy árvíz során elpusztult. 1834-ben megalapították a Jungdrung Ling (g.Yung drung gling) kolostort és nem sokkal az után a Kharna (mKhar sna) kolostort is, mindkettőt a Menri közelében.

Ezek megmaradtak a legfontosabb bön kolostoroknak, egészen Tibet 1953-as kínai megszállásáig, és az ő példájukat követve számtalan kolostort alapítottak szerte Tibetben, külünösen Khyungpo, Kham, Amdo, Gyarong és Hor területeken, így a 20. század elejére 330 bönbo kolostor létezett Tibetben.

Nyame Serab Gyalcent kimondottan tisztelték nagy érdemeiért és megvalósításáért. Nagy reformátorként, a bönpo kolostori tradíció megújítójaként volt ismert, aki számtalan kolostort felvirágoztatott. Nyame Serab Gyalcen volt az első mester, aki összegyűjtötte az összes átadását és meghatalmazását a bön hagyományvonalnak és vonaltartójává vált azoknak. Mindegyike ezen átadásoknak továbböröklődött a Menri egymást követő apátjai között, és idővel a Menri apátját tekintették a bön egyház fejének. Ez a hagyomány 1977-ben vált hivatalosan elismerté a számüzetésben lévő tibeti kormány álltal.

/Forrás: http://www.shenten.org; írta: John Reynolds; fordította: Bertók Kata/