A Sambhala, Tibet Segítő Társaság stúdiójában
2016. május 13.
Hendrey Tibor, Sambhala:
Rinpocse, kérem beszéljen a bön hagyományról, annak történetéről, Zsangzsungtól, a dzogcsenen át, egészen napjainkig. Milyen nézeteltérések voltak a terjeszkedő tibeti buddhizmussal?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Tasi delek! Amikor a bön hagyományról beszélünk, akkor három egymástól eltérő bönt különböztetünk meg a történelmük és hagyományuk alapján. Ezek a korai bön, a jungdrung bön és az új bön; három különböző rendszer. A jundrung bön hagyomány úgy tartja, hogy Buddha Tönpa Senrab volt a hagyomány alapítója, aki Olmo Lungring városában született. A pontos helyét persze napjainkban elég nehéz volna meghatározni, de úgy gondoljuk és a hagyomány is úgy tartja, hogy ez a hely itt a földön, valahol a Kailash-hegytől Nyugatra található. A hagyományunk szerint Tönpa Senrab egy megvilágosodott személy, amit tibetiül úgy mondunk „szang gye” amit buddhának fordítanak. Tehát a bön Buddha Tönpa Senrab-tól ered, aki miután megszületett Olmo Lungring földjén, már egész fiatal korában elkezdte tanítani a bönt, minek tanításait kilenc részre osztjuk és ezt A Bön Kilenc Útjának nevezünk. A kilenc utat három nagyobb csoportra osztjuk, úgy mint szútra, tantra és dzogcsen. Ezt tibetiül do ngak szem szum-nak nevezünk vagy másik meghatározással élve: a lemondás útja, az átalakítás útja és a felszabadulás útja. Ezek közül az utóbbi a dzogcsen, amit a kilenc jármű csúcsának nevezünk, ez a legmagasabb jármű. Azt tartjuk, és ez nagyon fontos a bön tanítások szempontjából, hogy a dzogcsen tanítások Buddha Tönpa Senrabtól származnak, tőle eljutottak Zsangzsungba és innen kerültek Tibetbe. Ezek alapján azt mondjuk, hogy a dzogcsen hagyomány Buddha Tönpa Senrabtól, egészen a mai napig töretlen vonalon jutottak el.
Kérdés: Milyen milyen rég volt ez?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
A hagyomány azt mondja, hogy Buddha Tönpa Senrab születésétől 18033 év telt el. Sokan vannak, akik ezt így nem fogadják el és kételkednek, viszont sokan vannak akik igen. Érdekes és mindenképp fontos megemlíteni, hogy évről évre kerülnek elő olyan régi leleteket és találnak olyan nyomokat, melyek egyre korábbi időkre utalnak. Számos tibetológus kutatja a témát és igen, a feltárások alapján is egyre megyünk visszafelé az időben. Akárhogy is, de a hagyomány azt tartja, hogy a dzogcsen, Buddha Tönpa Serabtól a mai napig töretlen hagyományvonalon át jutott el. A bönben igen fontos a hagyományvonal. Nagyon fontos az átadásivonal, a tanítás hagyományvonala illetve a meghatalmazások vagy beavatások vonala. Ezek mind a Buddhától jönnek: a mester átadja a tanítványának, majd az is a saját tanítványának és így tovább, így jutott el a mai napig hozzánk. A dzogcsen gyakorlása által számos mester érte el a szivárványtestet. Ezek nem csak pusztán történetek, manapság is megtörténő dolgok. Tavaly például az egyik dzogcsen mester teste halálakor a felére, egészen apróra zsugorodott; mindenki láthatta a róla készült képeket. Halálakor felvette az ötpontos meditációs testtartást és ezután különböző jelek és szívárványok jelentek meg. Hasonló módon, nagyon sok dzogcsen mester érte már el a szivárványtestet – ugyebár a mi hagyományunk úgy tartja, hogy egy élet alatt lehetséges elérni a megvilágosodást.
Tehát mi a különbség a bön és a tibeti hagyományok között?!
Ha egy nem szektariánus nézőpontból vizsgáljuk meg a különböző hagyományvonalakat – mondjuk a gyakorlás szempontjából -, akkor nem találunk különbséget köztük; nincs. Mind az öt iskolája a tibeti buddhizmusnak a megszabadulás ösvényéről beszél. A bön, a nyingma, a kagyü, a szakja, és a gelug is, illetve a dzsonang, ami a hatodik. Mindegyik hisz a Buddhában, és mindegyik gyakorlatokat, módszereket használ ahhoz, hogy elérje a megvilágosodást, azaz elérje a Buddhaságot. Persze, ha csak elolvassuk a történeteket, amiket valakik leírtak vagy pedig olyan mestereket hallgatunk, akik nem ismervén más rendszereket azt mondják, hogy hatalmas különbségek vannak közöttük, akkor azt fogjuk elhinni. Persze, hogy vannak megkülönböztetések, például hogy ez most kagyü, az meg nyingma, vagy ez itt a nyingmából van, az pedig a kagyüből, ez gelug, az bön, amaz meg szakja, és így tovább. De valójában mind ugyan az; olyan ez mint a nagy világ vallásokkal. A valódi, gyakorlói szempontot az a sok-sok nem szektariánus mester képviseli, akik tisztelik az összes tanítást, megosztják másokkal a tanításokat és nincs vele gondjuk. Így ha a gyakorlás oldaláról tekintünk arra, amit a bönpok hisznek, akkor azt találjuk, hogy ugyanazt hiszik a tibeti buddhisták is. Amit a tibeti buddhisták hisznek, ugyanazt hiszik a bönpok is. Az összes hagyományban egyformán vannak szerzetesek, jógik, és világi gyakorlók. Lényegileg ugyanaz mind.
Kérdés: Mik a különbségek a bön hagyomány és a tibeti buddhizmus között? Miért választja valaki a bön vagy buddhista vonalat?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Ha a hagyományvonalak közötti különbségekről beszélünk, a bönpok hagyományvonala Buddha Tönpa Serabtól származik, töretlenül egészen mostanáig és három fő rendszere van: a szútra, a tantra, és a dzsogcsen.
Először is, ha megnézzük a tibeti buddhizmust, ami magában is igen érdekes és összehasonlítjuk a többi buddhista irányzattal, mint mondjuk a thai vagy a burmai, teljesen mást látunk. Azt mondják, hogy a tibeti buddhizmus és annak minden tanítása Indiából ered, de nem tudják megmondani mindről, hogy pontosan hogyan és honnan. Persze vannak ilyen és ehhez hasonló dolgok a bönpoknál is, mint hogy nem lehet megtalálni Buddha Tönpa Serab születésének helyét. Meg tudjuk nevezni a helyet, de az nem fedezhető fel a térképen.
Csak annyit mondhatok, hogy a különböző iskolák, mint például a nyingma és a bönpo iskolák a dzogcsenben nagyrész megegyeznek; aztán a kagyü és a szakja iskolákban is megvannak a hasonló tantrikus és szútrikus tanítások amik nekünk is. Tehát amit a tibeti iskolák közötti különbözőségekről el lehet mondani, az csak és kizárólag a hagyományvonal. Ha olvasod a különböző iskolák könyveit, nem találsz közöttük különbségeket, és itt az eredeti könyvekről beszélek. Így azt mondhatjuk, hogy csak és kizárólag a hagyományvonal az, ami különbözik.
A tibeti emberek nem választanak hagyományt, én például egy bönpo családban születtem, így autómatikusan bönpo lettem, követem a bön hagyományt és gyakorlom azt. A legtöbb embernél ez így működik. Persze különböző emberek, különböző karmával rendelkeznek és különböző kapcsolódási pontokkal. Amint a bönpo családok bön tanítások iránt érdeklődnek és azt hallgatnak, az a kapcsolódási pont. Aztán előfordul, hogy néhány gelug és nyingma gyakorlót is érdekel a bön dzogcsen tanítás, meghallgatja a tanítást a bön mestertől és attól kezdve bönpo lesz, vagy fordítva. Tehát ez az a választás, ami a személyes karmikus kapcsolódási pontoktól függ. Mégis a legtöbb tibeti a család hagyományát folytatja, ily módon, ha a családod gelug, akkor gelug leszel, ha a családod bönpo, akkor bönpo leszel. Ez nem kifejezetten választás alapján megy.
Kérdés: Melyik tibeti régióban él a legtöbb bönpo?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Kelet-Tibet, Kham régió. Itt van a legtöbb bönpo jelenleg. A kínai felmérések és népszámlálások szerint, a legnagyobb számban gelugok vannak, utána jönnek a nyigmák és bönpok, akik nagyon hasonló számban vannak, de legnagyobb része a bönpoknak Kelet-Tibetben, Kham tartományban van.
Kérdés: Rinpocse, kérem beszéljen a Kalacsakra és Shambhala hagyományról bönpo szempontból.
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Bönpoknak is megvan a speciális, saját Kálacsakra tanításuk a dünkor. Buddha Tönpa Serab ezen formáját is megmutatta, ebben a formában is megnyilvánult. A buddhista kálacsakra és a bönpo kálacsakra különbözik egymástól. A bönpok a kálacsakrát általánosan nagyon tisztelik, de nem igazán követik ezt a tradíciót. Tisztelik, mint minden más hagyományt. Shambhala, pedig a bönpok szerint Olmo Lungring. Olmo Lungringnek nagyon sok elnevezése van, az egyik ezek közül a Sambhala. Vannak olyan imáink, melyekben azért imádkozunk, hogy egy napon Olmo Lungringben szülessünk meg. Számos történet szól róla így Tönpa Senrab élettörténetében is szó esik Olmo Lungringről és annak szinonimájáról a Sambhaláról.
Kérdés: Ha valaki Shambhaláról beszél, hova tudnánk ezt Tibetben elhelyezni?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Az a véleményem és a bönpok szerint is, ha Olmo Lungring és Sambhala ugyanaz, vagyis egymás szinonimái, akkor a földi síkon, valahova a Kailash-hegy nyugati oldalára tehető. Nem tudom, hogy attól milyen távolságra, de a Kailashtól Nyugatra. Egyértelmű, hogy ott van, mert amikor Buddha Tönpa Serab meglátogatta Tibetet, abból az irányból érkezett meg. Ennek a története le van írva.
Kérdés: Azt hallottam, hogy számos a jungdrung bönnel kapcsolatos film készítésében vállalt jelentős szerepet, kérem beszéljen filmes munkásságáról, különös tekintettel a most készülő filmről, mely Yongdzin Rinpocse élettörténetét dolgozza fel.
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Így van, meg volt a lehetőségem, hogy néhány dokumentumfilm elkészítésén dolgozzam. Az első ilyen dokumentumfilm, amit készítettünk a In Search of Zhang Zhung (Zsangzsung keresése) címet kapta. Erről egy könyv is készült, amit Charles Ramble profeszorral együttműködve készítettünk. Sokan dicsérték ezt a munkát utána, hogy jól sikerült, sokan bíztattak és ez is befolyásolt abban, hogy folytassam a dokumentumfilm készítést. A második film elkészítéséhez Mustangba utaztunk. Felső-Mustangban egy barlangban rengeteg bön könyvet és szöveget találtunk, a National Geographic stábjával jutottunk be a barlangrendszerbe és ott volt az a hatalmas mennyiségű könyv, melyek a 14. században, illetve a 15. század elején íródtak. Igazán érdekesek. Dokumentumfilmeket készíteni és könyveket írni mindig is nagyon érdekes volt számomra. A filmkészítést talán még inkább érdekesnek találom, közben ugyanis nagyon sok emberrel kerülhetsz kapcsolatba. A jelenlegi munkát, Yongdzin Rinpocse életrajzi filmjét, 3 éve kezdtük el, Rinpocse utazása címmel. Már majdnem teljesen kész a dokumentumfilm, amit egy Mexikói filmes céggel, az EFD-vel készítünk. Rengeteg országba mentünk forgatni, úgy mint: Nepál, India, Anglia (London), Olaszország, Lengyelország, Mexikó; nagyon sok helyen forgattunk. Rinpoche útja, a gyermek kora aztán, hogy négy évet töltött egy barlangban meditációval és utánna pedig a hagyományvonal forrása lett. Elmenekült Tibetből, majd Londonba ment, ahol megírta az első angol nyelvű bönpo könyvet a Nine Way of Bon-t Snellgrow professzorral, majd utána visszament Indiába. Igazán érdekes követni Rinpoche történetét, ahogy mindig talált valamit, ahogy megtalálta a kapcsolatot másokkal. Például, mikor visszatért Londonból Indiába, találkozott azzal a katolikus segélyszervezettel, amely aztán támogatta őt, és ennek eredményeként jöhetett létre a bön közösség [Dolanjiban], ahol utána megalapíthatták a [Menri] kolostort. Ez nagyon érdekes volt a számomra, mert van hogy megkülönböztetjük a vallásokat egymástól, de ha létrejön közöttük a kapcsolat, és valamelyiknek szükség van segítségre, akkor segítenek egymásnak. Ha szükség van segítségre, akkor valaki jön és segít. Ezután egy teljes oktatási rendszert dolgoztak ki és újra felállították a teljes átadási vonalat is, mely tartalmazta az összes meghatalmazást, ami megkapható. Az első apátja, Őszentsége 33. Menri Trizin lett. A film tehát erről szól. Végig követi Rinpoche életét, nagyon érdekes.
Kérdés: Hány olyan közép-ázsiai térséget említhetünk még, ahol a bön erőteljesen jelen van, Kham-on kívül?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Amdoban és és Gyalrongban. Gyalrong Kína és Tibet határán fekszik. Ugye korábban a gelugok behívták a mongólokat, aztán jöttek a kínaiak és sokmindent leromboltak, de még így is vannak bönpok. Utoljára 2012 odamentem és sokan vannak a bönpok és nagyon sok helyen még állnak a kolostorok Gyarlungban, csakúgy mint Közép-Tibetben, de nemannyira lhaszaban, és az ücangi területeken is sok kolostor van még, ami nagyon erős még. A szent család, Buddha Tönpa Serab családjának vonala még mindig ott él.
Kérdés: Mustang és Ladakh?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Mustangban is. Van egy kis falu, aminek a neve Lubrak, ez teljesen bönpo. Aztán ott van Zagrot. Ezen a részen is vannak még bönpok egész Felső-Mustangig. Van ott néhány olyan bönpo család, amelyik lhabönt követ, tudja az egyfajta bönpo pap. Ilyen és ehhez hasonlók is vannak ott. Továbbá Dolpoban is szintén sok a bönpo van. Ráadásul Felső-Dolponak talán fele bönpo ezen a részen, ezer éve változatlan a hagyomány.
Kérdés: És Lhadak?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Lhadakban van most egy kis kolostora a bönpoknak.
Kérdés: Bhutan?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse: Buthanban is mostanában indul újra. Természetesen régebben több kolostor volt, amiket most a kagyüpák használnak, bár a régi festmények még megvannak. Mostanság kezdődik újra, de, nem egyszerű.
Kérdés: Rinpocse kérem meséljen önmagáról, az életéről egy kicsit. Mi inspirál egy 19 éves tibeti fiatalembert, hogy szerzetes legyen? Mi a jelenlegi pozíciója a jungdrung hagyományvonalban?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Amikor szerzetes lettem, nem mondhatom, hogy igazán jó volt a motivációm, de tényleg. Hiszen a gyerekkoromban, a kínai kommunista uralom alatt nem volt megengedett a vallás, nem volt gyakorlás, nem lehetett még mantrát sem recitálni, 20 év teljes bezártság volt. Az emberek sosem beszéltek a tradícióról, gyakorlásról, semmi ilyesmiről. Kínai kulturális forradalomtól (1959) a 1980-es évekig. Teljes bezártság vol. A szülőknek nem beszélhettek a gyerekeknek erről, mert ugye a gyerekek nem tudnak hallgatni, mindig mindenről fecsegnek amit másoktól hallanak és hát rengeteg kém volt. Emlékszem a nagypapámra, állandóan elkapták, azért mert mantrázott. Volt, hogy megbüntették vagy épp börtönbe zárták emiatt. Szóval nekünk gyereknek nem beszéltek ilyesmikről. Én sem tudtam róla semmit. Aztán a 1980-as években kezdődött egy enyhe nyitás ezen a téren a kínaiak részéről és ennek hatására megjelenhetett a vallás. Aztán megjelenhettek tanítók, szerzetesek, ahogy azt mi mondjuk trapa vagy lama. Egyszer jött a hír, hogy érkezik egy láma. Addíg mindenkinek más és más elképzelése volt róluk, azt képzeltük, hogy a lama teljesen különbözik az emberi lényektől. Aztán megérkezett az öreg mester és akkor rájöttünk, hogy oh, ugyanúgy néz ki mint mi, mint egy emberi lény.
Jómagam földműves családban nevelkedtem, aminek egy része nomád volt. A kínaiak valamikor a 80-as évek elején begyűjtöttek, majd újra szétosztottak mindent oly módon a különböző családoknak. Én mindíg a család nomád részénél voltam, nagyanyámmal. A nomádok élete nagyon, nagyon nehéz. Nagyon hideg van télen, a tavasz igazán kemény, sokáig minden meg van fagyva, aztán jönnek a farkasok, tehát azt mondhatjuk, hogy kíméletlenül nehéz ez az életforma. Amikor a nyolcvanas években megjelentek a lámak a szerzetesek és mi láthattuk, hogy az ő életük mennyire örömteli, nem kell tenniük semmit és bárhová mennek folyton felajánlásokat tesznek nekik, az életük boldog. Ez igen motiváló volt akkor számomra, megvizsgáltam az életem, jó alaposan, hogy az mennyire kemény. Egy napon, amikor egy helyi mester szertartást tartott a helyiekért, megkérdezte a nevem és utána azt mondta nekem,- Szönam állj be szerzetesnek! Azt mondtam neki, nem semmi esetre sem akarok szerzetesnek állni, de a szavai mégis mély nyomot hagytak bennem. Aztán valamikor 1986-ban, mesterünk Yongdzin Rinpocse először látogatott hozzánk. Ennek hatására több fiatal fiú állt szerzetesnek. Nem tudjuk miért legyünk szerzetesek, hogy mi az a motiváció, de szerzetesnek álltunk. Ha megnézzük, hogy az életünk milyen kemény és nehéz, azoknak pedig békés, máris meg van a döntés. Aztán persze mondtam az anyámnak, az apámnak, hogy, hogyan választottam, mit akarok, ők támogattak benne. Aztán megtanultam lassan, hogy szerzetesnek lenni, nem csak annyi, hogy hátra hagyd a nehéz munkás életed, és kialakítottam a motivációm. Hát nekem valahogy így kezdődött a szerzetesi életem.
Kérdés: Létezhet Tibeten kívűl hasonló tradíció, mint a bön?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Nagyon sok hagyomány van amelyek az ősi időkben keletkeztek és sok hasonlóság van közöttük, mivel sok mindent megosztottak egymással, igen létezik néhány egy pár hasonlóság, bizonyos részletekben mint példaul…
Kérdés: Honnan származnak ezek a tradíciók?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Van példaul Kasmírban egy kis közösség, nem emlékszem a nevére pontosan, olvastam egy könyvből. Egy olyan tradíció, ahol szintén van sötét elvonulás, tummo, beszélnek a csatornákról, csakrákról. Nagyon érdekes. Ha jól tudom az iszlám egy ága, de nem teljesen megegyező azzal, vannak különbségek. Nagyon kis számú közösség gyakorolja csak. Egy olasz professzor írt róla könyvet. Sok hasonlóság van a bönnel, mint a tummo, sötét elvonulás, binduk, víziók.
Vannak hasonlóságok a hindu tradícióval is, mint példaul az elemeknél, illetve a rituális részben. Elemekkel való gyógyítás szintén. Tehát főképp az ősi tradíciókban lehetnek hasonlóságok. A fő részben, tehát a dzogcsenben nem tudom, hogy van-e hasonlóság, de a gyakorlatokban, rituálékban lehetnek hasonlóságok.
Kérdés: Rengeteg tradíció van a földön. Mitől függ, hogy melyik tradíció komoly és az ember számára hasznos?
Khenpo Gelek Jinpa Rinpocse:
Bárminek is nevezzük a meditáció gyakorlását, tényleg nem számít hogy hívkuk, de ezek az elemek, módszerek segítenek az embereknek. Persze függ attól is, hogy te mit keresel épp. Ha végső békét és boldogságot szeretnéd elérni, akkor az az út a megszabadulás ösvénye. Minden egyes valláshoz megvan a kapcsolat, azt szoktuk mondani a karmikus kapcsolat. Egy hagyomány nem lehet gyümölcsöző mindenki számára, hiszen mindenkinek megvan a maga karmikus kapcsolata. Például a bön hagyomány nagyon gazdag, megvan benne minden, ami egy ember számára szükséges, de ha nincs meg a kapcsolatod vele, akkor nem tudsz találkozni ezekkel a tanításokkal. Ugyanígy a nyingmában vagy kagyüben, stb. is megvannak azok a kiváló módszerek melyekre az embereknek szükségük lehet, de itt is igaz, ha nincs meg vele a karmikus kapcsolatod, nem kapod meg. Általában mi azt mondjuk, hogy a buddhizmussal való kapcsolat a legfontosabb, mert ez összekapcsolja a tudatod a képzéssel, a módszerekkel, elvezeti a tudatod a belső szenvedésektől a végső béke és boldogság állapotába. Persze más hagyományok is lehetnek hasznosak, nem dönthetjük el azt, hogy csak egy hagyomány az, ami mindenkinek kell. Mindig hiszünk a karmában, és a karmikus kapcsolat nagyon fontos.
Köszönöm szépen Rinpocse!
/Az interjút készítette: Hendrei Tibor, Sambhala,
fordította: Molnár Krisztián és Csáki Eörs/