Yongdzin Lopön Tenzin Namdak Rinpocse

Yongdzin Lopön Tenzin Namdak Rinpocse 1926-ban született Kelet-Tibet Kham tartományának, Khyungpo régiójában, egy Khanyin nevű falucskában. Azt mondják, hogy kisgyermek korában nem azokat a játékokat játszotta, amiket a többi gyerek szokott, hanem énekelt és dobolt, a többi gyereket összeterelve azt játszotta, hogy tanítja azokat. Azt mondják, varázslatos dolgok is történtek körülötte.

Írni és olvasni mostoha nagybátyja, a híres umdze, Togden Dewo tanította. Ő tanította meg a hagyományos rituális éneklésre is. Anyai nagyapjától ‘Lhagenma’ Dongdo Bumgatól később a thankafestés művészetét tanulta, aki maga is kiváló festők leszármazottja volt. Tizenkétéves kora körül, mikor még csak kisfiú volt, Yongdzin Rinpocsét anyai nagybátyja Dongdo Yangphel elvitte magával Tengchenbe, a Ritrö Kolostorba látogatóba, mielőtt még Khyungpo-ba, a Yungdrung Palri kolostorba indultak volna azt kifesteni. Ebben az időszakban itt élt a nagy jógi-szerzetes Zopa Rinpocse, és mikor egy hűvös őszi reggelen a napi vízfelajánlás szertartását végezte, magához hívta Yongdzin Rinpocsét és nevetve egy nagy adag szentelt vizet öntött rá.

Tízes éveibe lépve felismerték Yongdzin Rinpocse festő tehetségét, és anyja kifejezett tiltakozása ellenére, elkísért egy festőművészekből álló kis csoportot a közép-tibeti Yungdrung Ling kolostorba, hogy a megnagyobbított templom falait megfessék.

A Yungdrung Ling kolostor számos nagy lama otthona volt ebben az időben, köztük Lodrö Gyaltsen apátnak, a nyugdíjba vonult pönlop (vezető tanító) Tsarong Largennek, és az épp kinevezett pönlop Zanggyal Rinpocsénak. Ez volt akkoriban a jungdrung bön legjelentősebb központja és csodás lehetőség volt ez Yongdzin Rinpocsénak, aki lelkesen fogadta magába az alapvető tanításokat a menedékről és a bódhicsittáról.  Pönlop Zanggyal Rinpocse megtanította neki az előkészítőket és beavatta a logikába, a düdraba és más fontos tárgyakba.

Amikor a templom festése befejeződött, a festőmester, Yongdzin Rinpocse nagybátyja és segítői készenálltak a visszaútra, Yongdzin Rinpocse pedig követte őket.

Tizenhat éves korában a Tsang tartomány béli Menri kolostorba ment, ahol letette a szerzetesi fogadalmakat a Menri apátjának képviselői, Pe Gelong és Sönam Rinchen előtt. A következő évben 1942-ben, a régi hagyománymesterek életrajzaitól ihletve zarándoklatra indult a (Kang Ri Tso Sum) A Kailash hegy, a Pöri Ngaden hegy és a Manasarowar tavakhoz, valamint Nepálba, Kathmanduba. Hazafelé betért a Yungdrung Ling kolostorba, hogy ott befejezze kolostori tanulmányait.

Tizenkilenc éves korában tanítója Gyalchok Rinpocse azt tanácsolta neki, hogy menjen a Namtso Gyerudohoz Észak-Tibetbe és tanuljon a korábbi yungdrung lingi pönloptól, Yongdzin Tsultrim Gyaltsen Rinpocsétól. Így is történt, Yongdzin Rinpocse elment, hogy megkérje Tsultrim Gyaltsent tanítsa őt, de elutasítást kapott. Yongdzin Rinpocse kitartóan kérlelte őt újra és újra, könnyes szemekkel könyörgött és végül Tsultrim Gyaltsen elfogadta őt tanítványául. Yongdzin Rinpocse négy évig élt együtt mesterével egy barlangban, miközben sok-sok tanítást kapott a szútra, a tantra és dzogcsen tanításaiból, valamint az öt tudományból. De tanulmányainak lényegi részét a Zsang Zsung Nyen Gyü dzogcsen tanításainak trekcsö, tögal, sötét elvonulás és tummo gyakorlatai töltötték ki. Gyakorolta, és a szívében megőrizte őket. A spirituális ösvénnyel párhuzamosan tanulmányozta még az úgynevezett külső tudományokat, mint a költészet, nyelvtan, asztrológia, aránytan, ami a mandalakészítés számításaihoz szükséges, valamint az éneklés (kántálás) művészetét a dru rendszer szerint.

Négy év után, mestere Gangru Rinpocse azt javasolta neki, hogy menjen el a Menri kolostorba, hogy elvégezze a teljes filozófiai képzést, mert Sangye Tenzin, aki tartója a teljes Zsang Zsung Nyen Gyü vonalnak, nemrégiben hozta ott létre a gese iskolát.

Yongdzin Rinpocse megtanulta mind a Kilenc Utat, ismeretelméletet és logikát, a Tökéletes Bölcsesség szútráit, a pharchint, a szalamot – a fokozatokat és a felszabadulás ösvényét, madhjamakát, vinaját, dzöt vagy kozmológiát és az összes úgynevezett általános tanításokat. Tanulmányaiban nagy hangsúlyt fektetett a Magyü, az Anya Tantra és a különböző tantrikus rendszerek megismerésére, csakúgy mint a négy fő dzogcsen ciklusra. Tehetséges és lelkiismeretes diákként Sangye Tenzin fő tanítványa lett és a mester átadta neki a teljes Zsang Zsung Nyen Gyü dzogcsen hagyomány vonalát. Így Yongdzin Rinpocse lett a hagyomány vonaltartója. Huszonhét éves korában elérte a gese fokozatot és ez után hamarosan felkérték őt, hogy szolgáljon tovább mint lopön, azaz a Menri vezető tanítója.

Először vonakodott, de végül belement és ő lett a Menri kolostor fiatal lopönje, tartója a vinaja, a tantra és a dzogcsen három hagyományvonalának.

Habár Yongdzin Rinpocse már számos tanítást kapott a dzogcsenből és madhjamakából, csak most történt meg, hogy Sangye Tenzin részletes tanításokat adott tanítványának, a Menri többi tanítójával együtt.

Mikor a Galdo Cema Dzogcsent tanította, ami a dzogcsen sajátos logikájának egy csodás szövege, Sangye Tenzin néha arra kérte Yongdzin Rinpocsét, hogy menjen ki és készítsen teát tibeti módon – amihez gyújtóst kellett aprítani és tüzet rakni – és itt történt, a szabad ég alatt, hogy a minden kételyen túli megvalósítást elérte.

Az évek alatt Yongdzin Rinpocse sok-sok értékes tanítást kapot fő tanítóitól, mint: Tsultrim Gyaltsen, Zopa Gyaltsen, Menri Khenchen Tenpa Lodrö, Lodrö Gyaltsen, Tsarong Largen, Lopön Zanggyal Rinpoche, Yongdzin Tsultrim Gyaltsen, Menri Khenchen Nyima Wanggyal, Yongdzin Sangye Tenzin, Yungdrung Gyaltsen a Kharna kolostorból és Dzamling Rinpoche. Ezek miatt viseli most a yongdzin címet, ami azt jelenti, hogy ő a tanítások forrása és az összes hagyományvonal tartója,  tiszteletreméltó, mint a fő tartója a jungdrung bön hagyománynak.

1959-ben, a kínai megszállás miatt, Yongdzin Rinpocse számüzetésbe kényszerült, először Nepálba ment, majd Indiába. Meglátogatta Angliát is, ahol angolul tanult és néhány diáknak tibeti nyelvet tanított, valamint Snellgrove professzorral dolgozott együtt a SOAS, Londoni Egyetemen és a bön történetéről tanított nyugati tudósoknak. Valójában, ez mind a The Nine Ways of Bön című könyvnek volt nagyban köszönhető, melyet  Snellgrove professzorral együttműködve írtak, hogy számos tudós kezdett érdeklődni Tibet és a bön iránt (Snellgrove, David 1967. The Nine Ways of Bön. London: Oxford University Press).

Miután Sherab Lodrö, a Menri 32. apátja, 1964-ben eltávozott az élők sorából, a számüzetésben élő bön közösség Yongdzin Rinpocse irányítása alá került, felismerve azt, hogy gyorsan kell cselekedniük annak érdekében, hogy a jungdrung bön hagyományt megóvják a pusztulástól.

Visszatérve Angliából Yongdzin Rinpocse hangolta össze azt a műveletet, melyben számos olyan szöveget mentettek meg Nepál különböző részeiről, ahol már évezredek óta zavartalanul gyakorolják a bönt. Ezeket a kéziratokat Indiába vitték, és Delhiben kiadták, majd szétküldték őket a világ különböző tájaira. Felbecsülhetetlen értéket képviseltek később az számüzetésben újra létesített kolostorokban.

Hála a Katolikus segély szervezet támogatásának, egy földdarabot vettek Indiában, Dolanjiban és megalakulhatott a bön közösség a Tibetan Bon Foundation. Yongdzin Rinpocse volt a felelős az egész fészket rakó közösség működéséért, és ekkor  volt az is, hogy elkezdte felügyelni az Indiában készülő új Menri kolostor építkezését. Így 1969-ben megválasztották az új menri apátot, Lungtok Tenpai Nyima Rinpocsét, követve a hagyományos kiválasztási folyamatot. Ő átvette a kötelezettségét az új kolostor irányításának, míg Yongdzin Rinpocse vállalta a felelősséget a jungdrung bön hagyomány oktatásának minden aspektusáért. 1986-ban Yongdzin Rinpocse Közép-Tibetbe utazott, Kham-ba és Amdo-ba, ahol egyaránt tanított felszentelt és világi embereket is. Azóta több alkalommal is visszatért Tibetbe és hála az ő tapintatos diplomáciájának, képes volt megalapítani egy orvosi, művészeti és egy bába iskolát a szülőföldjén.

1987-ben Nepálban, a Swayambu sztúpával szemben megalapította az új Triten Norbutse Kolostort, ahol szintén létrehozta a bön teljes képzési rendszerét azon fiatalok számára, akik a Himalája határvidékein élnek Dolpoban és Mustangban, valamint a tibeti menekülteknek.

Yongdzin Rinpocse, 1989-ben tette  az első tanító útján Nyugatra – Angliába, az Egyesült Államokba és Olaszországba – és azóta is rendszeresen magyarázza a bön tanítások számtalan aspektusát az egyre növekvő nyugati tanítványoknak.

2005-ben megalapított egy nemzetközi központot Franciaországban, a Shenten Dargye Ling-et, ahová minden nyáron visszatér, hogy értékes tanításokat adjon a mélységes dzogcsen tanításokról. Még meghaladva a nyolcvanadik életévét is, több hónapot tölt a Triten Norbutse Kolostorba, követve a megadott napi programot. Még mindíg tanít reggelente három órát a szútráról, tantráról és a dzogcsenről, majd ebéd után fogadja a látogatókat, mielőtt belekezdene a saját meditációs gyakorlataiba. Számos könyvet írt, ami megvilágítja a bön összes aspektusát, ezt 17 kötetbe rendezték, és még mindíg szán időt a kutatásokra és az írásra is. Hála az ő kifogyhatatlan áldásának, kedvességének és a megrendíthetetlen kitartásának a jungdrung bön hagyomány túlélt és újjáéledt Tibetben és azon túl is.

/Írta: Dimitry Ermakov; Fordította: Csáki Eörs/